Sokan kérdezik tőlünk, hogyan lettünk ilyen nyuszibolondok.
Nos, úgy éreztük, az otthonunk akkor igazán otthon, ha egy simogatható, szeretgethető bundás apróság azzá teszi azt. Mivel egy nem túl nagy belvárosi lakásban élünk, nincs időnk kutyát sétáltatni, s egy cicát se akartunk egész napra négy fal közé zárni, úgy gondoltuk, hogy egy törpenyúl ideális választás lehet.
Végigböngésztük hát az internetes hirdetéseket, és kiválasztottuk a számunkra legédesebbnek tűnő (leginkább egy beagle-re emlékeztető:-) vörös kabátrajzos, fehér színű, oroszlánfejű, lógófülű nyuszika képét. Miután beszereztük számára a ketrecet és más szükséges felszereléseket, alig vártuk már a közelgő hétvégét, hogy elmehessünk érte. Nagy meglepetés ért azonban bennünket, amikor kiderült, hogy van egy testvére is a nyuszikának, aki az ő tökéletes hasonmása, csak szürke foltok vannak a vörösek helyén. Olyan aranyosak voltak, hogy nem tudtunk ellenállni a kísértésnek, s mindkettőjüket elhoztuk.
Később ez a kísértés újra és újra hatalmába kerített bennünket, valahányszor egy-egy újabb, más-más színű és formájú, nyuszogó orrú kis lényt megpillantottunk. Így jelenleg három, egymástól teljesen különböző színű és méretű nyuszink van, akik közül egyikük újabb három kis szőrmóknak adott életet.
Ez adta tehát blogunk nevét is: Három nyulak törpenyúl tenyészet. Itt örökítjük meg a nyuszik életének legjelentősebb eseményeit, mint az érkezésüket, különleges eseteiket, furcsa viselkedésüket, s legfőképpen a kisnyuszik születésének, felcseperedésének pillanatait.
Remélem, szerzünk néhány szórakoztató vagy épp megható pillanatot minden kedves nyuszibarát olvasónknak, illetve mind több emberrel szerettetjük meg e bundás kis lényeket.
Kellemes olvasást kívánunk a bloghoz Mindenkinek!
Szilvi és Zsolt
